2019. szeptember 22., Móric
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A szovjet katona esete a jegesmedvékkel

Az 1950-es években a Csukcs-félszigeten szolgálatot teljesítő szovjet katonák felfigyeltek arra, hogy a néha 40 Celsius-fokot is csökkenő hőmérséklet miatt a jegesmedvék gyakran nehezen találnak táplálékot, éheznek, és energiatartalékaik kimerülésével kihűlnek. A medvék szenvedésére szenzitív katonák és a félsziget kevés számú lakója segíteni kezdte a bocsokat nevelő medvéket.

Az iskolákban és a hadseregnél alapélelmiszernek számító sűrített tej szinte korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre. A konzervet felbontva odaadták a medvéknek, akik azt elfogyasztva hamarosan újra képesek voltak szoptatni a bocsaikat.

A világot bejárt, az ember és a medve találkozásról készült, ikonikussá vált kép Fotók: origo.hu

Azért csak ez az egy kép hódította meg a világhálót, mert számos felvételen látszanak a harckocsik, vagy az, ahogy a biztonság kedvéért távolabbról Kalasnyikovot szegeznek a medvékre a katonák, míg a társuk megközelíti őket.

1956-ban a Szovjetúnió volt az első, ahol betiltották a jegesmedvék vadászatát, a nemzetközi védelmi egyezmény 1973-ig váratott magára.

Az egyik lelkes medvementő, Nyikolaj Mahuljak naplót vezetett az általa pártfogolt medvéről. Ebből a naplóból bontakozik ki a híres felvétel története.

Szovjet katonák sűrített tejjel kínálják a jegesmedvéket. A képen látható kétéltű GT-SM GAZ-34036 lánctalpas járművet eredetileg a sekély mocsaras területeken történő áthaladásra tervezték, de alkalmasnak bizonyult a csapatszállításra a hóval borított, vizes-jeges terepen is

1974 decemberében Misz Smidt közelében egy helyi vadász önvédelemből lelőtt egy jegesmedvét. Az elpusztult medve bocsa még nem tudott vadászni, ezért Nyikolaj etetni kezdte.

Az öt hónapig tartó folyamatos látogatás és sűrített tejjel való etetés után a Nyikolaj által Másának elnevezett medvebocs eltűnt. Rá 11 hónapra, 1976-ban a férfi a vadonban sétált, s az volt az érzése, hogy valaki leselkedik rá. Másodpercekkel később egy közepes termetű jegesmedve futott felé, akiben felismerte Mását, és látta, hogy a medve is megismeri őt. Egy botot tartva biztosította a távolságot, amit Mása folyton meg akart kerülni, de Nyikolaj barátságos gesztusok kíséretében ezt megakadályozta. Húst adott Másának, amit a medve békésen elfogyasztott.

Katonák sűrített tejjel kínálják az anyamedvét

A találkozást követően alkalmanként 10 kg húst vitt a barátságos medvének, de Nyikolaj tiszteletben tartotta Mása természetét, és továbbra is vadállatként kezelte.

Pár héttel később Nyikolaj egy 300 kg-os jegesmedvét talált Mása barlangjában, aki azonnal rátámadt. Egy bottal megtorpanásra késztette, majd odaadta neki a húst. A nagyobb medve minden bizonnyal elkergethette Mását, s elfoglalta a barlangot. Nyikolaj később visszamerészkedett a helyszínre, s látta, hogy a rossz kondíciójú medvének kicsinyei vannak. Rendszeresen vitt nekik sűrített tejet és húst. Ez a család látható a híressé vált fényképen is.

Nyikolaj soha többé nem találkozott Másával. Meggyőződése szerint életképes felnőtt medvévé érett, és megtalálta a helyét a természetben. A későbbiekben katonatársai is elkísérték a medveetetésekre. Egyre több érdeklődő kereste fel a medvéket, és Nyikolaj attól félt, hogy túl felszínesen kezelik a ragadozókat, baleset történik, és esetleg lelövik az állatokat. A felesége sem örült már férje mentőakcióinak, így a bocsok megerősödése után Nyikolaj felhagyott a látogatásukkal, de néha messziről megfigyelte őket.

Nyikolaj és egy elégedett jegesmedve

Mása keresését még akkor sem adta fel, amikor arról érkezett hír, hogy egy közeli településen önvédelemből lelőttek egy korban és méretben hasonló jegesmedvét, mert az túl barátságos volt, és gyorsan közelített az emberek felé. Nyikolaj kifaggatta a szemtanúkat, akik egy sárgás szőrű medvéről számoltak be. Mivel Mása hófehér volt, a férfi tovább reménykedett, hogy megtalálja őt. Az őt faggató riporter kérdésére indulatosan közölte, hogy a jegesmedvék színe sohasem tud megváltozni, elfojtott hangon azonban elárulta, hogy nem volt teljesen biztos benne, hogy nem Mását lőtték-e le.

Nyikolaj és családja későbbi sorsáról nem tudtak többet kideríteni az orosz történetkutatók. Sem riporterek, sem kutatók nem háborgatták már 1977 után az egyetlen embert, aki közeli barátságba került a legnagyobb vadon élő szárazföldi ragadozóval.

A részletesebb történet az origo.hu-n olvasható.

Neked ajánljuk
Új szigeteket fedeztek fel a Jeges-tengerben – gleccserolvadás után Oroszország az átlagosnál több mint kétszer gyorsabban melegszik Trópusi vihar pusztít Houstonban Kis képes lepkeház – Könyv és művészeti alkotás Villanytaxik száguldoznak a Szajnán
Tovább a forrásra: origo.hu
Vissza
Hírfolyam