2019. április 25., Márk
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Természetvédelmi terület lett a Madarasi Marhajárás

A Madarasi Marhajárás a Felső-Bácska közel 44 hektár kiterjedésű ősgyepes, löszös síkság, amely egyike az Alföld csupán néhány pontján fennmaradt sztyepprétjeinek, ezért felbecsülhetetlen értéket képvisel. A terület botanikai és zoológiai értékei is régóta ismertek.

A területet jelző hatósági tábla kihelyezését megelőző sajtótájékoztatón Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára hihetetlen nagy adottságnak nevezte, hogy

az ország teljes területének nagyjából egyharmada természetközeli állapotban maradt fent. Magyarország 9 százaléka védett terület, 21 százaléka pedig az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 hálózat része.

A kettő ugyan átfedi egymást, de még így is egy felbecsülhetetlen nagy örökség, egy nemzeti kincs ez, amelyet óvnak és vigyáznak az állami természetvédelemben – mondta Rácz András.

Az elmúlt több mint 40 éves fejlődés eredményeként jött létre az ország 10 nemzeti parkja, 39 tájvédelmi körzete, 172 természetvédelmi területe, valamint a mintegy 90 védett természeti emléke. Ezek alkotják – mintegy 850 ezer hektár nagyságrendben – védett területeink hálózatát. Ma már nem a nagyléptékű védetté nyilvánításokkal foglalkoznak elsősorban, hanem ezen területek kezelésével, a természetközeli állapot fenntartásával.

A kaptárkövek több bükki településen láthatók, leginkább a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szomolyán (képünkön), és a bükkaljai kultúra részeként a hungarikumok listájára is felkerültek
Fotó: librarius.hu

Az elmúlt években elkezdődhetett az olyan speciális munka, mint a 41 kaptárkő, a 28 földtani képződmény – köztük a madarasi téglavető – vagy a 21 mesterséges üreg védetté nyilvánítása, amelyek mind földtörténeti, mind élőhely szempontjából jelentősek.

A munka eredményeként az elmúlt nyolc évben 1 tájvédelmi körzet, 13 természetvédelmi terület és 68 természeti emlék került oltalom alá, így 2010 óta mintegy 40 százalékkal nőtt a védett területek száma.

A legutóbbi természetvédelmi területté nyilvánítás is a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területéhez köthető, hiszen

2017 tavaszán vált védetté a több mint 100 hektáros bajai földikutya-rezervátum, amely kulcsfontosságú lépés a faj megóvása terén.

Földikutya rezervátum Hajdúbagoson Fotó: wikimedia.org

Az utolsó nagy, táji léptékű védetté nyilvánítás is a Kiskunsághoz köthető: a Körös éri Tájvédelmi Körzet 2012 óta Magyarország legfiatalabb országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területe.

A Natura 2000 hálózat részét képező Madarasi Marhajárás gyep a rajta átfolyó Kígyós-főcsatornának köszönhetően változatos élőhelyi feltételeket biztosít az élővilág számára.

Füleskuvikok, tavaszi héricsek, tarka sáfrányok, gyurgyalagok is megtalálhatók a Madarasi Marhajárás területén Fotó: turistamagazin.hu/Schneider Viktor

A marhajárás elnevezése a szarvasmarha-legeltetésre utal, amely 2004-ben szűnt meg. A gyepen 2008 óta juhokat legeltetnek. A Bácskai löszös síkság részét képező

Madarasi Marhajárás legfontosabb természeti értékeit a természetközeli állapotú gyepi életközösségek, köztük különösen a löszpusztarétek, a homoki sztyepprét és a löszpusztarét átmeneti életközösségek, illetve a mocsárrétmaradványok jelentik.

A terület botanikai és zoológiai értékei régóta ismertek a szakemberek körében:

  • kiemelkedő a több mint egymillió tőből álló tarkasáfrány-állomány és a mintegy nyolcezer tőből álló tavaszihérics-populáció;
  • itt élő védett növényfaj a sokvirágú habszegfű, a selymes boglárka és a kései pitypang;
  • nem védettek, de szintén megtalálható a Bácskai löszös síkság jellegzetes növényzetét képező taréjos búzafű, magas kígyószisz, szürke galaj és jakabnapi aggófű;
  • megfigyelhető a sisakos sáska, az óriás tőrösdarázs, a szongáriai cselőpók;
  • rendszeresen költ itt a füleskuvik, a búbos banka, a gyurgyalag, a szalakóta, a kis őrgébics, az erdei fülesbagoly és a parlagi pityer.

Juhász István, Madaras polgármestere elmondta: a táji értékek és a védett fajok megőrzése mellett természetvédelmi cél a hagyományos legeltetéses állattartás kultúrtörténeti emlékeinek megőrzése és a tájhasználati mód fenntartása.

Neked ajánljuk
Nem minden árva, ami annak látszik A világ legintelligensebb madara Klímaváltozás: Sir David Attenborough és a tények Van, aki a vízen is megveti a lábát Műanyag, javított kiadásban
Forrás: MTI
Vissza
Hírfolyam