Egy 200 éve nem látott orchideafajra bukkantak a Mecsekben

A szennyes ínfű löszpusztarétek, száraz lejtősztyepterületek, mészkedvelő tölgyesek ritkás, napfényes állományainak szolid vadvirága. A 15-50 cm-es gyapjas-szőrös hajtások első ránézésre nem hívják fel magukra a figyelmet. Kecses, dekoratív virágait hosszúkás levelei alatt rejtegeti, csak az alapos szemlélőnek mutatja meg szépségét.

A szennyes ínfű Fotó: ddnp.hu/Molnár Dániel

Többek között a Kelet-Mecsek déli előterében húzódó tölgyesek, felhagyott szőlők között megbújó száraz gyepfoltok biztosítanak megfelelő élőhelyet stabil állományainak. Fennmaradását az átgondolatlan terület-helyreállítások, a gyepterületek beszántása, illetve más célú hasznosítása veszélyeztetheti.

A pókbankó Fotó: wikipedia.org

A szennyes ínfű mellett számos más, védett fajnak is élőhelyet biztosító, rendkívül változatos területen a felmérés során

egy olyan orchideafaj egyetlen példánya is előkerült, amelyet a szakirodalmi adatok alapján majd két évszázada nem figyeltek meg a Mecsekben. Ez a fokozottan védett növényfaj nem más, mint a pókbangó,

melynek előfordulását Horvát Adolf Olivér neves pécsi botanikus A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete című művében 190 évvel ezelőttre jelzi. Ráadásul mindkét adat herbáriumok (préseltnövény-gyűjtemények) áttekintésből származik, így kijelenthető, hogy

több évszázada most először sikerült ennek a különleges fajnak a meglétét élőben is bizonyítani a Mecsekben.

A most fellelt példány pontos lelőhelye – a virág megóvása érdekében – nem ismert.