2019. szeptember 22., Móric
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Kiapadt folyó

Hópárduc után hőpárduc, de legalább nem csíp meg a kullancs. A magyarmezogazdasag.hu portál munkatársa havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató, elgondolkodtató írással. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát. Varga Tibornak a klímaváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos gondolatai sokunk fejében megfordultak már. 

Már a folyó sodrása sem olyan erős, mint magáé az életé. A víz morajlását is elnyomja a tömegek moraja. Egyedül tisztasága múlja felül az emberi lelket. Majd ez is változik idővel. Szennyes lesz, mint olajázott gólyák tolla, medrében homokkal telített vajas doboz szolgálja egy rák óvó otthonát. A parton álló szürke gém végtelen türelemmel koncentrál a napsávban megcsillanó halpikkelyekre. Hirtelen a vízbe vág, most talán…, de csak egy újabb sörösdobozfül. Biztosan a kopogó éhség teszi – nyugtatja magát.

Egy sirálycsapat harsány veszekedése vág bele a zajszennyezettségbe. A halkonzerv maradéka svédasztal a halhiénák számára. Egymást csipkedik pár szárított haluszonyért. Nekik legalább van mit enniük, még ha viszály közepette is. Nekünk csak a viszály marad. Eszmei hangzavar, dühszagú érvek, meghallgatásra nem találó szavak. A nagy póling és a batla nem vitatkoznak, felesleges, ők már éhen haltak. Karúszójával csapdosó kislány mutatja a parton napfürdőző apjának, hogy egy ritka folyami kavicsot talált, amit a víz egyenletesen lecsiszolt. Az csapágygolyó kislányom, dobd csak vissza, mondja a lehervadó lelkesülésnek.

A megélénkült szél egy újságot csap egy kalapos öregúr fejéhez. „Az Európai Unió beszünteti az egyszer használatos műanyagokat”, olvassa. Örömhír, hangzik a mélyről, egészen öblös torkáig, hogy világgá üvöltse derűjét, mindaddig, míg a toronyóra vészharangja el nem nyomja a belső hangot. Ütött az utolsó óra.

Fotó: magyarmezogazdasag.hu

Egy fiatal nő nézi, ahogy maszkja lefolyik arcán. Nem tudja többé megállni, hogy sírva nevessen. A kicsattanó mosoly torz bánat lesz végül, arcképe most már megegyezik tükörképével. A párját fulladással szállították kórházba az egyik sétálóutcai étterem teraszáról. Halat rendelt, valami megakadt a torán. Szálka nem lehetett, mondja a szakács. Kiválóan filézek. Tengeri halból volt, a halimport megbízhatatlan, teszi hozzá, csak a hazai. Egyik vadászcimborám is ezt tanácsolja. Igaza van, a magyar vadállomány világhírű. Igaz, az elmúlt néhány évtizedben nem volt lehetősége fogolyvadászaton részt vennie, a rovarirtó szerektől éhen halt a hazai állomány, de legalább nem csíp meg a kullancs a bokrászás alatt, mondja. Milyen igaza van.

A sirályok elvonultak a fejem fölül, ahogy kiszáradt a folyó. Helyüket keselyűk vették át a perzselő napkorong árterében. A szürke gém továbbra is meredten áll a szikes homokban, váza mellett egy turistapár fényképezkedik.

Most az új fajokkal igyekszem megbarátkozni. A legújabb búvárlexikon szerint a hópárduc után hőpárducokat telepítettek a Góbi környékére, lebegő aszályhalakat találni jelentős folyók nagyobb tölcsértorkolatánál, de egyre nagyobb a tikkadt szöcske állománya is, amit továbbra is nagy számban legeltetnek a pusztaságban. Viszont aggasztó, a patkány mellett már a csótány is bekerült a Vörös Könyv oldalaira.

Muszáj, legalább emlékeimből visszaidézve lerajzolnom a lányomnak, milyen volt a folyó, ha már ennyit meséltem róla neki. Azt mondta, nem baj, ha nem tudom most megmutatni, a szeméthelyzet miatt két napja amúgy sem tud kijönni az iskolából, de a tűzoltók már dolgoznak az ügyön, folyamatos lapátolással szállítják el a szemetet, amivel a hírek szerint a folyómedret töltik majd fel.

Neked ajánljuk
Tévéműsorban gyűjtenének pénzt egymillió fa ültetéséhez Ürge-Vorsatz Diana: Amazónia a Föld nagy kincseskamrája Kezdhetünk hozzászokni a szélsőséges időjáráshoz Trópusi vihar pusztít Houstonban Kis képes lepkeház – Könyv és művészeti alkotás
Tovább a forrásra: magyarmezogazdasag.hu
Vissza
Hírfolyam