Megemelkedett a világ legkövérebb, kihalás szélén álló papagájfajának száma
Mérföldkövéhez érkezett Új-Zéland legrégebbi papagájfaja, a kihalás szélén álló kakapó szaporítási programja: a röpképtelen madarak populációja hetven év után először érte el a 200 példányt.
A hírt Andrew Digby, az új-zélandi természetvédelmi hivatal kakapók újraszaporításával foglalkozó programjának tudományos tanácsadója jelentette be.
A kakapók – amelyeket Mark Carwardibe brit zoológus „a világ legnagyobb, legkövérebb és legröpképtelenebb papagájaként” jellemzett – évtizedek óta a kihalás szélén állnak.
Az 1990-es évekre mindössze 50 példány maradt belőlük, mivel nem sajátították el a természetes ellenségeik elleni védekezés képességét. A populáció a tudományos szaporítóprogram erőfeszítései révén indult növekedésnek.
Több mint százfős, tudósokból, erdészekből és önkéntesekből álló csoport dolgozik a ritka madárfaj létszámának növelésén.
Az idei költési időszakban még 150 kakapót tartottak számon az új-zélandi Déli-szigethez tartozó két elhagyatott szigeten. Az ez évi szaporulat azonban nagyon biztató volt, és a szakemberek tájékoztatása szerint a kikelt fiókákkal együtt már kétszázra nőtt a kakapók száma.
A kizárólag Új-Zélandon honos bagolypapagáj (Strigops habroptilus) kellemetlen szagú éjszakai madár, többnyire fák gyökerei közötti üregekben él. Testtömege a két kilogrammot is meghaladhatja, testhossza 50-60 centiméter, és a hím nagyobb, mint a tojó. Bogyókkal, hajtásokkal táplálkozik, de néha rovarokat, gyíkokat is elfog. A tollazata sárga-barna-zöld, nagy csőre szaruszínű, lába szürke. Szeme körül a tollak körben helyezkednek el, ezért is emlékeztet bagolyra.
A kakapóról korábban úgy tudták, hogy kipusztították a vadászok és a behurcolt emlős ragadozók, amelyekkel szemben teljesen védtelen volt, de 1976-ban véletlenül találtak néhány egyedet. Az új-zélandi természetvédelmi hatóság azóta hatalmas energiát fektet a tenyészprogramba.
Minden kakapócsibét biztonságos körülmények között nevelnek, majd később jeladóval ellátva szabadon engedik a vadonban. A kakapófészkeket szenzorokkal és kamerákkal látják el, közeli etetőállomásokkal pedig az étrendjüket is szabályozzák.
Rövid film a kakapóról:
.jpg)
