Egy szomorú tőzsde abszolút favoritja: a rózsafa
Ha a veszélyeztetett fajok illegális kereskedelméről hallunk, többnyire elefántcsont-, orrszarvútülök- és tigriskarom-szállítmányok képe sejlik fel előttünk, pedig a világszerte legnagyobb mennyiségben és nyereséggel csempészett természeti érték nem az állatvilághoz köthető.
A rózsafa megnevezés nem egy konkrét növényt takar. Egyenlítő-szerte számos – különleges mélyvörös színük, kellemes illatuk és ellenállóságuk miatt keresett – trópusi fafajta kerül hatalmas mennyiségben, illegálisan kivágásra és feldolgozásra, hogy többek között bútorok, hangszerek vagy éppen hajók alapanyagául szolgáljon.
Az elmúlt években különösen a kínai kereslet hatására nőtt meg a rózsafa piaca: mára globálisan eléri az évi félmilliárd dollárt, meghaladva az elefántcsont, az orrszarvútülök és a különböző tigrisszervek illegális kereskedelméhez köthető együttes pénzmozgást.
A magas ár az erőszak megjelenéséhez és – a megújuló szabályozási kísérletek ellenére – számos fajta végveszélybe kerüléséhez vezetett.
2013-ban 170 ország egyetértésével 40 rózsafafajta került a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó egyezmény hatálya alá, majd 2016-ban az összes ide sorolható fafajtát illetően hasonló döntés született.
Guatemalától Madagaszkárig, Thaiföldtől Zambiáig a kormányok azóta is változó hatékonysággal igyekeznek gátat szabni a rózsafa illegális kitermelésének és kereskedelmének, hogy megállítsák a számos veszélyeztetett állatfaj számára otthont adó és a Föld szén-dioxid-háztartásában meghatározó szerepet játszó trópusi erdőségek további pusztulását.
