2019. november 19., Erzsébet
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Lehet, hogy nem Amazónia a Föld tüdeje, de véd minket, amíg élni hagyjuk

Az amazóniai erdőtüzek kapcsán Ferenc pápa dobta be ismét a köztudatba az esőerdők mint Földünk tüdeje kifejezést, Emanuel Macron pedig még tovább ment, amikor azt állította, ezekben az ökoszisztémákban képződik a légköri oxigén 20 százaléka. Részben ezekre reflektálva, részben az erdők pusztulásának hatásait elemezve mások egészen eltérő állításokat is megfogalmaztak egészen odáig, hogy – kissé kisarkítva – az esőerdőket nem tekinthetjük a bolygó tüdejének, nem termelnek plusz oxigént, és szén-dioxid-elnyelésük mértéke is kérdéses.

A hetek óta özönlő információk hadában mit gondoljon a laikus, aki azért az iskolában még tényleg a földünk tüdejéről szóló hasonlatot tanulta? Dr. Kertész Miklós ökológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársát kérdezte a 24.hu.

Fatolvajok az Amazonas-medencében, az azonos nevű állam déli részén fekvő Apuí közelében pusztító erdőtűz után 2019. szeptember 4-én Fotó: MTI/EPA/EFE/Fernando Bizerra

Oxigén és szén-dioxid

A kérdés nyitja a növények anyagcseréje. Nappal, amikor a fény hatására fotoszintetizálnak, a fák szén-dioxidot vesznek fel, amiből víz felhasználásával szénhidrátokat, azaz tápanyagot termelnek a maguk részére.

A kémiai folyamat során nagyon leegyszerűsítve a szén-dioxidból származó szén a fában marad, az oxigén egy része pedig távozik a légkörbe

– magyarázta a szakember.

Fény hiányában, éjszaka a növény „lélegzik”: a szénhidrátban tárolt energiát felhasználja úgy, ahogy mi is: oxidálja. Ennek során oxigént vesz fel, és szén-dioxidot bocsát ki. Nappal is működik ez a fajta gázcsere, de számunkra most a lényeg a két folyamat mérlege:

a fotoszintézis során az erdő több szén-dioxidot von ki a légkörből, mint amennyit visszajuttat, és nagyobb mennyiségű oxigént bocsát ki, mint amit elhasznál.

Jelentéktelen oxigéntermelés

Más kérdés, hogy pestiesen szólva mire megyünk vele. Kezdjük az oxigénnel. A légköri oxigén jelenlegi szintjét a növényzet állította elő évmilliárdok alatt, rengeteg van belőle. Az esőerdők mai termelése rövid távon nem számít, Kertész Miklós szavai szerint:

Ha kivennénk őket a rendszerből, nagyjából annyi különbséget éreznénk az oxigén mennyiségében, mintha a Duna-parton vagy a János-hegy tetején veszünk nagy levegőt.

Az erdők oxigénkibocsátását gyakorlatilag felveszi a többi élőlény, beleértve az embert is: jelentéktelen mennyiséget tesznek hozzá a nagy egészhez, ám nem hagyják, hogy elvegyünk belőle. Ily módon tehát Macron és Ferenc pápa is tévedett – hasonlíthatjuk az Amazonas-medence őserdeit tüdőhöz, de csak erős megkötésekkel, a francia elnök által említett 20 százalék pedig egyszerűen tévedés.

Marhatenyésztők által leégetett terület az Amazonas-medencében, a brazíliai Amazonas szövetségi államban lévő Canutama közelében 2019. szeptember 2-án
Fotó: MTI/AP/Andre Penner

Óriási szén-dioxid-megkötés

A szén-dioxid-gázcsere már egészen más kérdés, állandó körforgása épp a klímaváltozás miatt rendkívül fontos. A légkörbe távozó gáz nagyjából 45 százalékát a tengerek nyelik el, amelyek mérhetően savasabbá válnak ezáltal, ám a szén-dioxid nagyobb részét felhasználják a tengeri algák és más fotoszintetizáló szervezetek, és egy része különböző élőlények mészvázába épülve kivonódik. A szárazföld növényzete a szén-dioxid-elnyelés körülbelül 55 százalékáért felelős, és ennek jelentős része, 8-10 százaléka meglepően kis területre, az amazonasi esőerdőkre esik.

Jelenleg évente kilenc petagrammnak (azaz kilencmilliárd tonnának) megfelelő szén jut szén-dioxid formájában a légkörbe – a természet ebből hat petagrammnyit tud elnyelni, a többi a gáz koncentrációját és az üvegházhatást növeli.

Ebből világosan látszik, hogy már most sincs elég erdőnk, ami a megnövekedett kibocsátást ellensúlyozná, és stabilan tartaná a légköri szén-dioxid-szintjét. Az erdőirtás ráadásul az utóbbi években nemhogy csökkent volna, inkább nőtt is:

A trend megugrása ijesztő: nemcsak Dél-Amerikában, de Ázsiában és Afrikában is rohamléptekkel pusztítják a leghatékonyabb szén-dioxid-megkötő ökoszisztémát, a trópusi esőerdőt

– emeli ki a szakember.

A teljes cikk a 24.hu-n olvasható tovább.

Neked ajánljuk
Átköltöztetéssel óvnák meg a kihalástól a hegyi erszényespeléket Ausztráliában Kihalhat a császárpingvin az évszázad végére, ha változatlan tempóban folytatódik a felmelegedés Így fejlődött a vízügyek kezelése az elmúlt évtizedekben Új élet meglévő daraboknak, hulladék nélküli szabás vagy éppen slow fashion? A kozmetikumok a felesleges csomagolás bajnokai
Tovább a forrásra: 24.hu
Vissza
Hírfolyam