2019. november 19., Erzsébet
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

A „halálból” visszatért korallokat fedeztek fel a Földközi-tengerben

Korábban teljesen halottnak vélt földközi-tengeri korallkolóniákban fedeztek fel élő virágállatokat a kutatók, akik a világon elsőként számoltak be a jelenségről a Science Advances című folyóiratban.

A Berlini Szabadegyetemen dolgozó Diego K. Kersting és a Barcelonai Egyetem munkatársa, Cristina Linares 2002 óta tanulmányozzák egy veszélyeztetett zátonyépítő korall, a Cladocora caespitosa 243 kolóniáját a Földközi-tenger spanyolországi partvidékén.

Korábbi tanulmányaikban a kutatók arról számoltak be, hogy az időről időre jelentkező óceáni hőhullámok tömegesen pusztították el őket.

„Egyszer csak azonban élő korallpolipokat vettünk észre a teljesen halottnak vélt kolóniákban” – idézte fel Kersting, „hatalmas meglepetésnek” nevezve a felfedezésüket.

Fotó: phys.org

A korallokat több száz vagy ezer apró korallpolip alkotja, amelyek kalcium-karbonátot kiválasztva hoznak létre szilárd vázat, és kapaszkodnak a tengerfenékhez.

Az óceáni hőhullámok elpusztítják ezeket a teremtményeket azáltal, hogy gyakorlatilag élve megfőzik őket, vagy a túlságosan felmelegedett tengervíz miatt kilökődnek a korallokban élő, azok színét adó algák, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.

A spanyolországi Columbretes-szigetek korallkolóniáinak csaknem negyedével végzett egy szélsőséges óceáni hőhullám 2003-ban.

A szakemberek azonban észrevették, hogy a vizsgált kolóniák 38 százalékában a korallpolipok kifejlesztettek egy túlélési stratégiát: összezsugorodtak, részben elhagyták az eredeti mészvázukat, majd több év leforgása alatt visszanőttek, és új mészvázat kezdtek építeni, mígnem úgynevezett bimbózással fokozatosan visszahódították az elpusztult területeket.

A kutatók háromdimenziós számítógépes képalkotást használva bizonyították, hogy az új mészkőváz a régi, elhagyott vázhoz kapcsolódik, vagyis ugyanazok a korallpolipok „tértek vissza”. Az „újjáéledés” folyamatát már ismerték a szakemberek a kövületek dokumentációiból, ám most először sikerült megfigyelniük élő kolóniáknál.

Fotó: phys.org

Kersting szerint az eredményeik reményt jelenthetnek, és

talán a világ többi korallja – például a haldokló ausztrál Nagy-korallzátony virágállatai – is képesek lehetnek hasonló túlélési stratégiát kifejleszteni,

ennek kiderítéséhez azonban további tanulmányokra van szükség.

A kutató azt is megjegyezte, hogy a korallok nagyon lassan, évente nagyjából 3 millimétert nőnek, és ha minden második nyáron a kolóniáik 10-15 százalékát elpusztító óceáni hőhullámokkal kell szembenézniük, akkor nem jók az esélyeik.

„Szükségük van a segítségünkre. Meg kell állítanunk a klímaváltozást” – húzta alá a szakember.

Neked ajánljuk
Átköltöztetéssel óvnák meg a kihalástól a hegyi erszényespeléket Ausztráliában Kihalhat a császárpingvin az évszázad végére, ha változatlan tempóban folytatódik a felmelegedés Így fejlődött a vízügyek kezelése az elmúlt évtizedekben Húsz órán át szenvedett egy elgázolt medve az út szélén, számonkérés lett belőle Fantasztikus finn felfedezés: fehérje-előállítás a levegőből
Forrás: MTI
Vissza
Hírfolyam