2019. november 18., Jenő
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Kacsaláb hozhat fordulatot a dinoszauruszok evolúciókutatásában

A mai madarak az egyetlen dinoszauruszcsoport, mely túlélte a földtörténeti kréta időszak végén bekövetkezett tömeges kihalást, és amelyek közt a leggyorsabb növekedésű gerinces állatokat is találjuk. Magyar és genti kutatók annak eredtek nyomába kiskacsákat vizsgálva, hogy hogyan növekedtek és kaptak szárnyra az első madarak és dinoszaurusz őseik.

Az MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport és a Genti Egyetem kutatói felfedezték, hogy csont- és porcszövet furcsa keveréke segíti a kiskacsák végtagcsontjainak fejlődését. A kutatók szerint ez a szövet kulcsfontosságú szerepet játszhatott a madarak extrém gyors növekedésének evolúciójában, és esetleges jelenléte akár dinoszauruszfosszíliákban is tanulmányozható.

Hogy megbízható betekintést nyerhessenek, hogyan növekedtek és kaptak szárnyra az első madarak és Theropoda dinoszaurusz őseik, Prondvai Edina vezetésével egy nemzetközi kutatókból álló csoport az élő leszármazottakra fordította a figyelmét:

kiskacsák végtagcsontjainak szöveti szerkezetét vizsgálták egyedfejlődésük különféle fázisaiban.

A kacsafélék, mint például a tőkés récék, futásra és úszásra kész lábakkal kelnek ki a tojásból, míg szárnyaik aránytalanul aprók, így azokkal csak kifejlett korukra képesek repülni.

Szárny- (zöld) és lábcsontok (kék) festett keresztmetszeteiben chondroid csontszövet látszik, amely néhány csontban tipikus porcszövetként (hc) jelenik meg, míg más csontokban porcos és csontos jellegzetességek különleges elegyét mutatja mind színeződésében (csillag), mind pedig sejtes állományában (sárga nyíl), eltérően a jól ismert csontsejtektől (fehér nyíl)
Forrás: mta.hu/Prondvai Edina

„Ez az egyedfejlődési tulajdonság tökéletes kutatási alannyá teszi őket, hogy kideríthessük, a szárny- és lábcsontok szöveti felépítése hogyan tükrözi ezeket a funkcióban és növekedési ütemben látható különbségeket. Ezt követően hasonló tulajdonságok ugyanígy tanulmányozhatók a fosszilis madarakban és egyéb dinoszauruszokban is” – magyarázza Prondvai Edina, aki a kutatás ideje alatt a Genti Egyetem Biológia Tanszékén dolgozott, jelenleg pedig az MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport tagja.

A fejlődésben lévő végtagcsontok szövetének vizsgálata során a kutatócsoport (Eckhard Witten, Ann Huysseune és Dominique Adriaens a Genti Egyetem professzorai, illetve Anick Abourachid, a Párizsi Természettudományi Múzeum kutatója) egy teljesen váratlan felfedezést tett.

„Amikor először felötlött bennem, mit is látok a mikroszkóp alatt, nem hittem a szememnek. Mindenképp szakmai megerősítésre volt szükségem, ezért szakértő kollégáimhoz fordultam” – mondta Prondvai Edina. A szövet, amely összezavarta a kutatókat, nem a végtagcsontokra jellemző általános csontszövet volt – inkább egy furcsa keveréke a csont- és porcszövetnek, melyet chondroid csontnak neveznek.

A cikk további része az mta.hu-n olvasható tovább.

Neked ajánljuk
Gyors volt az élővilág regenerációja a 66 millió évvel ezelőtti meteoritbecsapódás után Genetikai változások révén alkalmazkodnak a vadállatok a melegedő éghajlathoz Négyszáznyolcvan millió éves is lehet az állatok sorba rendeződése Ezúttal kacsacsaládot mentett a Tesla Betiltják az elefánton való túrázást Angkorban
Tovább a forrásra: mta.hu
Vissza
Hírfolyam