Pár éven belül elkezdődhet olyan fontos rendszerek összeomlása, mint az amazonasi esőerdő
A klímaváltozás hatásainak felmérésével, előrejelzésével kapcsolatban az egyik legnagyobb nehézség, hogy a mindennapi életben jól működő logika egy ponton túl csődöt mond. Ha a hőmérséklet fokozatosan emelkedik, akkor hatásai is fokozatosan jelennek meg, így van idő az alkalmazkodásra – sokan így képzelik...
Egy darabig ez így is történik, de ha az éghajlati rendszerek és az életközösségek elérnek egy fordulópontot, akkor nagyon gyorsan teljesen meg tudnak változni. Erre lehet mindennapi analógia mondjuk egy játékhajó, amelyet egy pontig gond nélkül meg lehet dönteni a víz felszínén, azon túl viszont elárasztja a víz, és elsüllyed.
Ez a pont minden éghajlati rendszernél és ökoszisztémánál máshol van, és nagyon fontos ezek megtalálása a felkészülés, és ha lehet, akkor a megelőzés érdekében. Ennek megfelelően sok kutatás zajlik. A múlt héten a Nature Communications című szaklapban egy olyan tanulmány jelent meg, ami 40 életközösségre vonatkozik, melyből 25 tengeri, 13 édesvízi, négy pedig teljes mértékben szárazföldi. Kicsit konkrétabban, vannak köztük korallzátonyok, mocsarak és erdők is.
Fotó: MTI/EPA-EFE/Joedson Alves
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a világ legnagyobb ökoszisztémáinak jelenlegi stabilitása megtévesztő. Az erdővel borított terület csökkenése és a vízkörforgás változása nyomán
az Amazonas-medencében már 2021-ben eljöhet a fordulópont, és ettől kezdve a modellezés szerint 49 év múlva az egész térséget nyílt szavanna fogja borítani esőerdő helyett.
Fotó: MTI/EPA-EFE/Joedson Alves
A karibi térség korallzátonyainál valószínűleg már el is értük a fordulópontot, miután ezeknek az életközösségeknek a 80 százaléka megsemmisült 1977 és 2001 között. A modellezés szerint 2035-re ezekből az utolsó rész is elpusztul.
Váczi István cikkének vége a g7.hu-n olvasható el.
