A brit utak mentén húzódó füves sáv újabban a fajgazdagsághoz vezet
A közútkezelők és a pillangók egyaránt profitálnak abból az új gyakorlatból, ami a ritkább nyírásnak és a széna elszállításának köszönhetően burjánzó fűtengerből a vadvirágok színpompás szőnyegévé változtatta a brit utak partjait.
Öt évvel ezelőtt egy-egy enyhébb tél és csapadékban gazdag tavasz nyomán az utak melletti terület rendben tartása reménytelen küzdelemmé vált – akár évi 12 kaszálással sem sikerült kordában tartani a növényzetet. A fordulat Dorset megyében akkor következett be, amikor egy botanikus, Philip Sterling vette át a munka irányítását.
Merésznek tűnő húzással lecsökkentette a kaszálás gyakoriságát, ugyanakkor előírta a levágott növények elszállítását – a hátrahagyott növényi maradványok miatt ugyanis a talaj tápanyagtartalma túl magas lesz.
A tápanyagban gazdag talaj pedig – talán meglepő módon – nem a fajgazdagságnak, hanem egy-egy növényfaj eluralkodásának, gyors növekedésének kedvez.
A rendszertelen, ideális esetben évi kétszer, a széna begyűjtése mellett megvalósuló kaszálás gyakorlata Nagy-Britannia-szerte terjedőben van, hiszen a tapasztalatok alapján jelentősen csökkenti a közútkezelők költségeit. Az út menti területek pedig lassan ökológiai folyosókká lépnek elő.
„Arról van szó, hogy visszahozzuk a színeket a vidékre, az utak szélére. Ahol tarkaság van, ott élővilág is van” – fogalmazott a Guardiannek Trevor Dines botanikus, hozzátéve: a tápláléklánc energiaforrását adó növényvilág sokfélesége nélkül a fajgazdagság a többi szinten sem lenne lehetséges.
.jpg)
