A Föld megtanít...
Már bemutattuk a Boldizsár Ildikó meseterapeuta szerkesztésében megjelent Mesék a csodakertről című könyvet, amely olyan mesékkel van teli, amelyekben az ember még harmóniában élt a természettel, és tudta, mit kell tennie, hogy ez így maradjon. Most íme, a könyv mottója, a feketeláb indián törzs megkapó verse a Földről.
A SZÍV MEMÓRIÁJA
„A Föld megtanít emlékezni.
Megtanít a csöndre,
ha a fűszálak közt a fényt figyelem.
A Föld megtanít szenvedni.
Megtanít a kínra,
ha gondolok a kövek álmaira.
A Föld megtanít az alázatra.
Megtanít a tiszteletre:
legyek olyan, mint a fák rügye.
A Föld megtanít törődni.
Megtanít a szeretetre –
adjak úgy, ahogy ő ad életet.
A Föld megtanít a bátorságra,
megtanít a kitartásra,
amikor fákat mutat a villámlásban.
A Föld megmutatja: meghalhatok.
Megmutatja, vége lesz erőmnek,
mint a hangya, kicsi vagyok.
A Föld megtanít a szabadságra,
milyen is az, megláthatom,
ha csöndben lépkedek az avaron.
A Föld megtanít az elfogadásra.
Megmutatja, úgy fogadjak el,
mint tavaszt a hópihe.
A Föld megtanít a hálára.
Megmutatja, hogyan sóhajt
a száraz Föld, amikor végre ihat.”
.jpg)
