Az öreg erdőket veszítjük el először
A 140 évesnél idősebb erdős területek aránya 120 év alatt 89-ről 66 százalékra esett vissza világszerte. Az erdőirtás, az ellenőrizetlen fakitermelés, az erdőtüzek, a viharkárok és a szárazság egyaránt szerepet játszanak a folyamatban, így messze nem csak a trópusi területeken aggasztó a helyzet.
Nate McDowell, az amerikai PNNL (Pacific Northwest National Laboratory) kutatója műholképek segítségével, valamint 150, témával foglalkozó tanulmány eredményeinek összevetésével készített látleletet a Föld erdőségeinek állapotáról – íja a Scienceben publikált tanulmányról a Spiegel.
Az elmúlt évtizedek aggasztó trendjei a kutatók meglátásai szerint a jövőben is folytatódnak majd.
Az idős faállomány visszaszorulásáért az erdőirtás mellett a hőmérséklet emelkedése, az ezzel járó aszályok és erdőtüzek és a kártevők elszaporodása is felelős – a magasabb fák ugyanis érzékenyebbek ezekre a hatásokra.
A tanulmány társszerzője, a Müncheni Műszaki Egyetemen dolgozó Rupert Seidl szerint a Föld erdőségeinek megszokott arculata át fog alakulni. A kisebb, fiatalabb fák kerülnek túlsúlyba.
Azt, hogy nem csak a folyamatos irtástól szenvedő trópusi erdőkre vagy éppen a szintén komoly tüzeket átélő Szibériára korlátozódó problémáról van szó, jól jelzi, hogy 2018 és 2019 aszályos nyara Németországban 2000 négyzetkilométernyi erdőt pusztított el.
A világszerte megfigyelhető tendencia különösen azért káros, mert az idősebb erdőkre a fajok nagyobb változatossága jellemző, ráadásul a szén-dioxid megkötésében is kiemelkedő szerepet játszanak.
A szakemberek ugyanakkor a melegedés pozitív oldalára is rámutatnak: a korán beköszöntő tavasz és a sokáig elhúzódó ősz egyben a növekedési időszak meghosszabbodásával is jár, ami fokozhatja a növények szén-dioxid-felvételét. Utóbbi hatás azonban csak a megfelelő tápanyagok és a szükséges víz jelenlétében érvényesül. Aszálykor ugyanis a leveleken található gázcserenyílások bezáródnak, a növény nem köti meg a szén-dioxidot.
