A kakukktojás igazi gazdája
A fészekparazita madárnak titulált kakukk más madárfajok fészkébe csempészi, pontosabban tojja a tojását, s hogy biztos legyen annak kikeltetésében, nemegyszer felfalja a gazdamadár tojásainak egy részét. Van azonban olyan madárfaj, amely rájön a turpisságra.
A kakukk legfőbb előfordulási területei az erdők, ligeterdők, így főként e helyeken hallhatjuk e madár különös hangulatú, üdítő kakukkolását. Rejtőzködik, ritkán látható, így jelenlétéről leginkább csak az éneke árulkodik.
„Hazai fészkelőállománya hatvanezer párra tehető, áprilistól szeptemberig a mi madarunk. Megnyúlt galamb formája, szürkéskék öltözete a ragadozó karvalyhoz teszi hasonlóvá, pedig békés rovarevő” – olvasható Valló Lászlónak a szabadfold.hu-n megjelent írásában.
Ám van egy igen ellenszenves tulajdonsága, amit a kakukktojás kifejezésünk is őriz: a szó arra utal, hogy a dolgok megszokott rendjéből valaki vagy valami kilóg, nem része annak. A kakukk tojása sem része a kis énekesmadarak (mint a nádirigó, a réti pityer) fészekaljának, mégis oda kerül.
A fészekparazita madárnak elnevezett kakukk más madárfajok fészkébe tojja a tojását, s hogy biztos legyen annak kikeltetésében, nemegyszer felfalja a gazdamadár tojásainak egy részét. Egy-egy tojó 8-10 tojást is lerak más madár fészkébe, és minden esetben ugyanazt a fajt választja.
Jellemző módon a kakukktojás kel ki a leghamarabb, és a néhány napos kakukkfióka fejezi be azt a csúnya munkát, amit az anyamadár megkezdett: kitúrja a fészekből a többi tojást vagy fiókát.
Érdekes módon a kis nevelőszülő madárpárok nem fognak gyanút, és erejüket megfeszítve táplálják az egyetlen, igen falánk fiókát, amely hamarosan hatszor akkorára nő, mint nevelőszülei.
Időnként mégis kiderül a turpisság. Egyes nádirigószülők olykor felismerik a kakukktojást (amely igen hasonlít az övékére), és kiseprik a fészkükből.
A kakukkfióka 3 hét után válik röpképessé, de csak 50 naposan lesz önálló – addig basáskodik a becsapott mostohákon.
A Szabad Föld arról egy uniós felmérésről is beszámolt cikkében, amelyből kiderül:
bár az erdei madárfajok száma 7 százalékkal nőtt, a szántóföldek, rétek madárfajainak száma jelentősen, 17 százalékkal csökkent a 2000–2018 közötti időszakban.
A növekedés a természetkímélőbb erdőgazdálkodás terjedésének javára írható, míg a szántóföldi fajok csökkenésében a nagytáblás mezőgazdaság, a fészkelő- és pihenőhelyek (fa- és cserjecsoportok, sövények) egyre nagyobb arányú eltűnése a ludas.
