2020. november 27., Virgil
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Magyar kutatók véletlenül létrehoztak egy olyan hibrid halat, ami soha nem létezett

Az őshonos vágótok és az amerikai lapátorrú tok életképes hibridjét hozta létre a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Halászati Kutatóintézete vezetésével a tokféléket vizsgáló kutatócsoport. A magyar kutatók halgenetikában elért új eredményei evolúciós és génmegőrzési szempontból egyaránt nemzetközi jelentőségű felfedezésnek számítanak, a The New York Times és a Live Science is beszámolt róla.

A kutatásban a NAIK Halászati Kutatóintézete mellett a keszthelyi Georgikon Kar Hal Laboratóriuma, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszéke és a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat-génmegőrzési Intézete vett részt, emellett a projektet segítette egy amerikai tokhal-specialista is a Kentucky Állami Egyetemről.

A kutatók úgynevezett indukált ginogenezis segítségével szerettek volna utódokat létrehozni a Duna vízrendszerében őshonos, fokozottan veszélyeztetett vágótok egy ivarérett génbanki egyedétől.

A NAIK Halászati Kutatóintézete tartja fenn Európa egyik legnagyobb és egyben legteljesebb élő tokgénbankját, amelynek kiemelt célja ezen veszélyeztetett fajok dunai populációinak génmegőrzése és rehabilitációja.

Az indukált ginogenezis módszere abban segítheti a génmegőrzés munkáját, hogy ebben az esetben egy ivarérett anyai példány is elegendő a szaporodáshoz, míg az apai vonal genetikai anyaga abban nem vesz részt, csupán elindítja a zigóta fejlődését.

Az életképes halhibrid Fotó: Tóth Flórián

A kutatócsoport az eredeti kutatási célok elérése mellett meglepő eredményre jutott, ugyanis a ginogenezis előidézésére az amerikai lapátorrú tok spermáját használták, mivel az eddigi vizsgálatok szerint a két fajnak nem volt életképes hibridje. Az említett fajok 184 millió évvel ezelőtt váltak szét egymástól az evolúció során, és azóta a Föld két különböző kontinensén élnek. A vágótok a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger vízgyűjtőjének őshonos halfaja, míg a lapátorrú tok az észak-amerikai kontinensen honos. Ennek ellenére ebben a vizsgálatban nagyszámú életképes utód kelt ki, amelyek azóta már 1-3 kilogrammos méretűre nőttek.

A kutatás eredménye nemzetközi jelentőségű, mivel rávilágít a tokfélék lassú evolúciójára, és segít megérteni, hogyan is maradhatnak meg olyan élő kövületek, mint például a tokfélék.

Génmegőrzési szempontból fontos felismerés, hogy a lapátorrú tok és a vágótok a természetben is képes lehet életképes utódok létrehozására, így amennyiben a földrajzi elkülönülés bármilyen okból megszűnik, az a fajok adaptációs képességeinek függvényében veszélyeztetheti az őshonos, kritikus helyzetben lévő tokfajok populációinak fennmaradását.

A kutatás ezen véletlen eredménye olyan tényekre derített fényt, amelyek az evolúcióbiológiai és genetikai kutatások számára is új információkat jelentenek, azok értelmezése pedig segíthet több evolúciós és genetikai folyamat megértésében.

A kutatócsoport tagjai ezt tartják legfontosabb eredményüknek. A felfedezést júliusban publikálta a kutatócsoport a Genes című tudományos folyóiratban. A cikk nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki, több jelentős sajtóorgánum, köztük a The New York Times Tudomány rovata, a Quanta Magazine és a USA Today is interjút készített a kutatókkal.

Neked ajánljuk
Ritka kiviket engedtek szabadon Új-Zélandnál A világ egyik legnagyobb tengeri természetvédelmi területét hozták létre Nagy-Britannia is nemet mond a belső égésű motorokra A kakaó flavonoidjai fokozhatják az agy oxigénellátását A nap- és a szélenergia lesz 2025-re a világ legnagyobb energiatermelője?
Forrás: MTI
Vissza
Hírfolyam