Létezik és mégsem? – Az erdélyi kopó (videóval)
Egy régi magyar kutyafajta, amelynek ugyan számos egyede van, ám papíron mégsem létezik. Az erdélyi kopó története bővelkedik fordulatokban: volt az erdélyi urak kedvence, aztán Ceausescu ellensége, a kiállítások sztárja, mára pedig végóráit élő ebfajta.
Két évtizede a zsemlesárga erdélyi kopó nevét még kiejteni sem volt szalonképes kutyás körökben, pedig egy élő, létező, genetikailag homogén, küllemében egységes, a vadásztudományában többször bizonyított, felépítésében szilárd, egészséges kutyafajtáról van szó. Egyedszáma sajnálatosan megcsappant ugyan, de még mindig felette van az egy fajtától elvárt minimumnak. Ezért is furcsa, hogy vannak, akik még a létezését is kétségbe vonják.
A fajta hazája Erdély. Kész szerencse, hogy az ott élő nemességnek köszönhetően nagy számban készült portrékra, életképekre gyakorta odakerült a ló és a kutya is.
Köztük az erdélyi kopó és annak két színváltozata, az ismertebb fekete cser színű és a ritkán látott sárga változat is.
A II. világháború után hatalomra került román rezsimek vezetői – különösen Ceausescu – ellenséget láttak a vadászkutyákban, különösképpen a magyarsághoz kötődő erdélyi kopóban, így dúvadnak minősítve ahol érték, irtották.
1968-ban túlélő egyedeket csempésztek be Magyarországra, aminek köszönhetően megindult a fajta rekonstrukciós célú tenyésztése. Az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállításon óriási sikert aratott.
A zsemlesárga fajtaváltozat megmentésében elévülhetetlen szerepe volt Mikó Diánának, a fajta iránt elkötelezett képzőművésznek és tenyésztőtársainak.
A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének Tenyésztési Tanácsa 1994-ben fogadta el mint fajtaváltozatot,
ezáltal a zsemlesárga erdélyi kopó átkerült a „kihalt” kategóriából a „veszélyeztetettbe”.
Az ezredfordulóig szép sikereket ért el a fajtaváltozat, mi több, megindult az erdélyi repatriálás is. Aztán történt „valami” máig megfoghatatlan dolog. 2000-ben a nemzetközi kinológiai szövetség (FCI) kezdeményezte a tagországok fajtasztenderdjeinek egységesítését. Ez jó lehetőség lett volna arra, hogy a zsemlesárga változat önálló fajtasztenderddel bekerüljön a nemzetközi fajtaleírások közé – de sajnos nem ez történt.
Mivel nem volt hatékony képviselete a zsemlesárga kopóknak, az FCI törölte a fajtasztenderdből a zsemlesárga erdélyi kopót…
Az elmúlt húsz évben elkötelezett kutyabarátok próbálják fenntartani a fajtát, immáron hivatalos törzskönyvezés és származási lapok kiadása nélkül. Emellett zajlik a fajta újbóli elismertetésének folyamata is, egyelőre kevés sikerrel.
Megoldás egyelőre nincs, az idő megy, az állomány öregszik, a biológiai óra ketyeg. Az utolsó pillanatokban vagyunk a fajta megmentéséhez.
Mindeközben Romániában elindult a nemzetközi szintű lobbitevékenység, hogy elérjék az erdélyi kopó mindkét (!) változatának román fajtaként történő elismerését.
Már most is van a közösségi hálón olyan hirdetés, ami az erdélyi kopót mint „Erdélyből származó román kopót” írja le.
Szerencsére néhány elkötelezett ember segíti a megőrzés munkáját, az Agrárminisztériumhoz benyújtott beadványt pedig pozitívan fogadta a szaktárca.
Több törvényes módja is lehet, hogy a fajta szervezett és talán támogatott körülmények között teljesedhessen ki, persze az igazi az lenne, ha egyszerűen visszakerülne az erdélyi kopó fajtasztenderdjébe a zsemlesárga szín elfogadott színként.
Még több érdekesség tudható meg erről a rendkívüli helyzetben lévő magyar kutyáról a teljes cikkben, a magyarmezogazdasag.hu oldalán.
