Szerecsenmosdatás, vagy valóban kevésbé veszélyesek a farkasok?
Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy Közép-Ázsia belső térségeiben a farkasok étrendje főként haszonállatokból áll, ami egyre komolyabb konfliktusforrást jelent a nomád haszonállat-tenyésztők és a ragadozók, köztük a farkasok között. Német kutatóktól érkezett az eddigi feltevés cáfolata.
A Mammalian Biology című folyóiratban közzétett tanulmányában a Göttingeni Egyetem és a görlitzi Senckenberg Múzeum kutatócsoportja a farkasok táplálkozási szokásainak járt utána. 137 farkasürüléket tanulmányoztak, amelyet 2008 és 2012 között gyűjtöttek terepmunkán Mongóliában.
Kimutatták, hogy a farkasok étrendjének 89 százaléka patás vadállatokból, főként szibériai őzből állt. A maradék 11 százalékot kisemlősök, nyulak, egerek adták.
Még rovarok és bogyós gyümölcsök maradványait is megtalálták a székletmintákban, de tenyésztett állatokét nem. Ez a kutatók számára is meglepő volt, mert korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a legelő állatok a farkasok fő táplálékforrásai.
A kutatócsoport szerint a fő különbséget az állatok helyzete magyarázza.
A mongóliai farkasokról készült korábbi kutatásokkal szemben a mostaniban a vizsgált minták természetközeli térségekből származtak, amelyek fajokban igen gazdagok és sokszínűek.
Bár ezekben a térségekben is vannak legelő haszonállatok, a farkasok inkább a vadállatokat, például a szibériai őzeket részesítik előnyben, valószínűleg azért, mert azokat könnyebb és kevésbé veszélyes zsákmányul ejteni.
A kutatók ezért arra a következtetésre jutottak, hogy csekély veszélyt jelent a legelő haszonállatokra a farkas, mivel természetes, fajokban gazdag környezetében, ahol elegendő zsákmány van, inkább vadállatokkal táplálkozik. Ez nemcsak Mongóliára igaz, hanem alapvetően más országokra is.
