Ritka lepkefajt találtak bő nyolc évtized után Tirolban
Hivatásos lepkekutatók nemzetközi csoportja a Stelvio, német nevén Stilfserjoch Nemzeti Parkban bukkant a Wehrli gleccseraraszolójára (Psodos wehrlii), erre a kizárólag a hóhatár felett élő alpesi lepkefajra.
Ritka lepkefajt találtak 86 év után az észak-olaszországi Alpokban, Trentino-Alto-Adige (Dél-Tirol) tartományban.
A gleccserek zsugorodása miatt eddig úgy vélték, a ritka faj kihalt a vidéken.
A lepkére az Ortler-Cevedale hegycsoportban, egy hómező feletti hegygerincen bukkantak. Itt a permafroszt, vagyis az állandóan fagyott talaj meghasadt, ezáltal apróbb üregek alakultak ki benne.
Az Ortler-hegységben a nappal aktív lepke létét eddig csak 1914-ben és 1935-ben dokumentálták egy osztrák hegymászó és lepkekutató, Rudolf Kitschelt munkája nyomán. Minden további vizsgálat sikertelennek bizonyult, míg idén Robert Trusch, a Karlsruhei Természettudományi Múzeum lepkeszakértője, valamint német, osztrák és svájci munkatársai háromnapos kutatásra indultak, és végül megtalálták a különleges faj egyedeit.
A Wehrli gleccseraraszolója (Psodos wehrlii) nevét Eugen Wehrliről kapta, aki 1918-ban először talált egy példányt Svájcban, a Zermatt közelében lévő 3400 méteres Mettelhornon.
„A gleccseraraszoló a hideget kedveli. Ez az egyetlen olyan lepkefaj az Alpokban, amely kizárólag a hegyvidéki területek hóhatára felett él, és ott is szaporodik. Ettől olyan különleges, mert odafent a hegyen csak néhány hét van évente, amikor nem fagypont alatti a hőmérséklet”
– mondta Trusch.
A megfigyelések szerint a kegyetlen klíma túléléséhez a Wehrli gleccseraraszolója bevet pár trükköt: a talaj közvetlen közelében, mintegy 5 centiméteres magasságban repül, itt sokkal szélvédettebb és melegebb a levegő. Ráadásul az összes gleccseraraszoló faj közül – melyek mindegyike bolyhos és fekete –, a Wehrli gleccseraraszolója a legfeketébb. Ezáltal is a lehető legtöbb meleget gyűjti magába.
A különleges faj életmódjáról és fejlődéséről még keveset tudnak a kutatók. A feltételezések szerint a kietlen területen az állatok a hasadékokban és repedésekben növekvő növényekből – kőtörőfűfélékből és gleccserboglárkákból – élnek.
