A dinók hosszú farka mégsem csak a fejük súlyát volt hivatott ellensúlyozni
Egy két lábon járó, kis termetű, húsevő dinoszaurusz mozgását modellezték csontokról készült CT-felvételek és digitális csontvázmodellek segítségével az amerikai Harvard Egyetem tudósai. Arra voltak kíváncsiak, hogyan lehettek a fura testalkatú állatok olyan fürgék, és meglepő eredményre jutottak.
A Harvard Egyetem kutatói a 3D-s számítógépes szimuláció módszerével vizsgálták a Coelophysis bauri, egy két lábon járó, kis termetű húsevő dinoszaurusz mozgását – adta hírül a 444.hu a The Guardian cikke alapján.
Ez a dinó a zsákmányára vadászva csak saját gyorsaságára és agilitására támaszkodhatott.
A szimuláció célja az volt, hogy kiderüljön, milyen mozgásformával haladhatott leggyorsabban a kis ragadozó. A mozgásszimulációt csontok CT-képei és digitális csontvázmodellek segítségével hozták létre Harvard Museum of Comparative Zoology szakemberei.
A Coelophysis bauri a szimuláció alapján így nézhetett ki, amikor elérte a maximális sebességét:
A kutatók számára is meglepő módon a farokcsóválás csökkentette a haladáshoz szükséges izomerőt, és növelte a lemodellezett állat sebességét – mutatott rá a 444.hu.
„Nem arra a mozgásra kell gondolni, mint amit a kutyák csinálnak, ha izgatottak. Ez egy visszafogottabb csóválás, de nagyon pontosan össze van hangolva a lábak előre-hátra mozgásával”
– idézte a hírportál Peter Bishopot, a kutatás vezetőjét. Bishop szerint az emberek is emiatt lóbálják a karjukat, miközben sétálnak vagy futnak.
A dinoszauruszok mozgásának kutatása nem puszta szórakozás, ez a tudás a robotok tervezésénél lehet hasznos.
A kutatók az új eredményeket szeptember 22-én publikálták a Science Advances című folyóiratban.
(A főoldalon használt kép illusztráció, forrása: Pixabay.)
