Kipusztultak a norvég farkasok
Már az 1970-es években kihalt a norvég farkas, a ma Norvégiában és Svédországban található ragadozók valójában Finnországból származnak – állapította meg egy, a genetikai állományt vizsgáló kiterjedt kutatás.
„Elkészítettük a világ legnagyobb, a farkasok genetikai állományát vizsgáló kutatását” – mondta Hans Stenoien, a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem (NTNU) Egyetemi Múzeumának igazgatója, a tanulmány vezető szerzője.
Az eredmények szerint az eredeti norvég–svéd farkasok genetikai állománya már hiányzik a ma Norvégiában és Svédországban élő állatokból.
Néhány Norvégián kívüli állatkertben él még pár eredeti norvég–svéd farkas, de azok már nem állnak szoros rokonságban a ma vadon élő itteni farkasokkal.
A farkasok mintegy 12 ezer éve érkeztek Norvégiába, amikor a jég elkezdett visszahúzódni. 1970 körül azonban eltűntek a norvég és valószínűleg a svéd tájakról is a vadászat és a mezőgazdaság térnyerése miatt.
A következő évtizedben látszólag ismét megerősödött a populáció, és ma már több mint 400 farkas él a két ország határvidékén. Ezek az állatok azonban nagy valószínűséggel a Finnországból érkezett egyedek leszármazottai.
A populáció kis mérete miatt a genetikai sokszínűség meglehetősen limitált, emiatt a genetikai problémák könnyebben öröklődnek, a nem kedvező géneket a természetes szelekció nem iktatja ki eredményesen. Mindezek miatt a farkasok sokkal sebezhetőbbek a különböző betegségekkel és örökletes kórokkal szemben.
A szakemberek összesen mintegy 1300 genetikai minta alapján vonták le következtetéseiket.
Az adatok a farkasok és kutyák globális genetikai összetételét mutatják be.
A kutyák és a farkasok közeli rokonságban állnak egymással, keveredhetnek, és közös utódokat nemzhetnek. A tudósok ezért 56 különböző kutyafajta genetikai mintáját is elemezték, és arra jutottak, hogy alig van nyoma a kutyáknak Norvégia és Svédország farkaspopulációjában.
.jpg)
