Mi sülhet ki abból, ha összefog egy kolostornyi apáca és egy mexikói kutatóintézet az európai állatkertekkel?
Sikerülhet megmenteniük Mexikó ikonikus kétéltűjének egyik utolsó, vadon élő populációját.
Az axolotl különlegessége, hogy egész életét a vízben tölti. A gyógyító erejére vonatkozó hiedelmeket és a tudósok fokozott érdeklődését egyaránt elképesztő önregenerálódási képességének köszönheti. Ezért képviseltetik magukat szép számmal a világ laboratóriumaiban, miközben természetes élőhelyükről az erdőirtás, a víz szennyezése és az invazív halak megjelenése miatt lassan eltűnnek.
A Mexikó harmadik legnagyobb tavában, a Pátzcuarói-tóban egykor nyüzsgő axolotl faj (Ambystoma dumerilii) populációja mára a becslések szerint 100 főre zsugorodott, a következő 20-30 év alatt pedig beavatkozás nélkül végleg eltűnhet.
De van remény: mexikói kutatók felismerték, hogy a veszélyeztetett axolotl faj kiváló genetikai állománnyal rendelkező populációja él a Pátzcuaro városában található kolostor falai között. 23 Domonkos-rendi nővér ugyanis egy 150 éves hagyományt követve tenyészti őket egy titkos recept alapján készülő toroksziruphoz.
Az apácák gondozással és szaporítással kapcsolatos tapasztalatai hatalmas segítséget jelenthetnek a Michoacáni Egyetem, a mexikói kormány halászati központja, valamint a Chesteri Állatkert (és további európai állatkertek) részvételével megvalósuló projektben, amelynek célja egy életképes axolotlpopuláció létrehozása és visszatelepítése – mindez a helyi közösség bevonása és tájékoztatása mellett.
