Egymás felismerésére használják messzire eljutó hangjukat a vízilovak (videóval)
Egy afrikai rezervátumban végzett új kutatás szerint a tülkölő hang segít megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, és valószínűleg az egyes egyedeket is felismerik általa.
A vizsgálat vezetője, Nicolas Mathevon, a Saint-Étienne-i Egyetem munkatársa szerint a vízilovak széles hangrepertoárral rendelkeznek: morgó, bömbölő, sikongató, ziháló, tülkölő hangokat adnak ki, mégis keveset tudni társas kommunikációjukról. Egymás felismerésének képessége támogatja az egyedek közti társas kapcsolatokat.
A vízilovak kommunikációjának jobb megértése érdekében a francia kutató a mozambiki Maputo vadrezervátumban élő állatok hangját rögzítette. A felvett ziháló, tülkölő hangokat tavak partjáról visszajátszotta, hogy lássa, hogyan reagálnak rá más egyedek. Mathevon arra jutott, hogy
a vízilovak meg tudják különbözteti a barátokat, szomszédokat és idegeneket a hangjuk alapján. Ezenkívül az egyedek között is különbséget tudnak tenni – bár ebben nem lehetnek teljesen biztosak a kutatók.
Az állatok észrevehetően agresszívabban reagáltak az ismeretlen vízilovak hangjára: gyorsabb, hangosabb és gyakoribb hangokat adtak ki, és gyakran mutatták be jellegzetes területvédő magatartásukat, a trágyapermetezést.
Mathevon szerint fontos megismerni a vízilovak biológiáját és viselkedését ahhoz, hogy minél jobban el lehessen kerülni az állatok és az emberek közötti konfliktusokat –jelenleg évente több száz ember halálát okozza vízilótámadás.
Az ismeretek segíthetnek a faj megőrzésében is, a vadon élő vízilovakat ugyanis gyakran költöztetik egyik helyről a másikra, hogy a lehető legegészségesebben tartsák a populációt. A kutatómunka arra inspirálhatja az állatvédelemmel foglalkozókat, hogy készítsenek felvételeket az áthelyezendő állatok hangjáról, hogy a helyi egyedek hozzájuk szokhassanak még a költözés előtt.
A nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) vadon még nem veszélyeztetett faj, de egyedszáma gyorsan csökken.
