2018. július 22., Magdolna
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

A magyar folyó föltámadásának napja

Tizennyolc évvel ezelőtt a Szamos felső folyásának romániai vízgyűjtő területén működő román–ausztrál tulajdonú bányavállalat létesítményéből nagy mennyiségű cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Szamos és a Tisza folyókba. A szennyeződés február 1–12. között vonult le a Tiszán, ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. Akkoriban a szakértők csak „második Csernobilként” emlegették, utalva ezzel a mérhetetlen károkozásra. A tragikus eseményre emlékezve az Magyar Országgyűlés február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.

A Tisza születése

A Tisza vízgyűjtőjét, ahogy a folyók medrét évmilliók alatt egyrészről a kéregmozgások, a vulkáni tevékenység, másrészről a víz és a szél alakította mai formájára. A szorosabban vett tiszai vízrendszer kialakulásának kezdete nagyjából 1,5 millió évvel ezelőttre esik. A pliocénben a hegytömbök több szakaszban történt kiemelkedése következtében hazánk területén kialakult a Pannon beltenger, amely a korszak végére folyamatosan feltöltődött. A Tisza az Alföldre kilépve középszakasz jellegű, meanderező folyó. Pályáját végigkísérik a levágott kanyarulatok, vagyis morotvák, az árvizek által létrehozott övzátonyok. A változások tehát nem szűntek meg a geológiai a jelenben sem. A kanyarulatok vándorlásával, lefűződéseivel a medre a mai napig folyamatosan változik.

„Nyári napnak alkonyúlatánál. Megállék a kanyargó Tiszánál...” Fotó: Wikimedia

Folyószabályozás – a beavatkozás hatásai

Az emberi beavatkozások legkorábbi nyomai a rézkorból valók. Jelentősebb tájátalakításra körülbelül az 5. századtól  került sor, de csak a múlt évszázadban vált jelentőssé. A 19. század közepén kezdődtek meg azok a nagyarányú vízrendezések, amelyek mind a mai napig meghatározzák a Tisza-völgy vízföldrajzi képét. A szabályozási munkálatok elsősorban az árvízvédelmi töltések építését, valamint a kanyarulatok átvágását célozták meg az árhullám minél gyorsabb levezetése érdekében. A munkálatokat Széchenyi vezetésével, Vásárhelyi tervei, pontosabban a század első felében, főként Huszár Mátyás vízszabályozási terveinek felhasználásával kezdték meg. Már akkor több szakember azon a véleményen volt, hogy a folyó kiöntéseit nem szükséges megakadályozni, csak korlátozni kell: az árvizek szétterítésén alapuló szabályozási rendszer kialakítását szorgalmazták.

Homokpadok a Tisza tiszakerecsenyi szakaszán Fotó:MTI/H. Szabó Sándor

Színes fajgazdagság, egyedi arculat

A Tisza nemcsak fajgazdagságával, hanem összetettségével is kitűnik. A folyóvölgy topográfiai elhelyezkedése következtében egyedülállóan fontos szerepet tölt be az európai ökológiai hálózatban. Zoogeográfiai szempontból a fauna képviselői között legnagyobb arányban az európai, az euro-szibériai, ponto-kaspi és mediterrán fajok vannak jelen. Kiemelkedő jelentőségűek az őshonos kárpáti – úgynevezett endemikus – fajok. Ezeken túlmenően a Tisza élővilága az európai folyók nagyfokú meliorációja (talajjavítása) révén dacára a Felső-Tisza részének szabályozottsága ellenére is  páratlan értékeket képvisel.

Tőkés récék (Anas platyrhynchos) a Tiszán a Tiszalöki Vízlépcső alatt 2017. január 10-én Fotó: MTI/Balázs Attila

A tiszai ciánszennyezés

A Tisza történetének talán legsúlyosabb katasztrófája 18 évvel ezelőtt történt. A román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat Zazár település közelében működő ülepítő gátja 2000. január 30-án éjszaka egy kb. 25 m-es szakaszon átszakadt. A ciánt és nehézfémeket tartalmazó víz a Lápos folyóba zúdult, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Mivel a bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés lokalizálását vagy enyhítését meg sem kísérelték. A szennyezőanyag koncentrációja a katasztrófa helyén a határérték 180-szorosát is meghaladta. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló ciánfolt két hét alatt vonult le. Akkoriban a szakértők a csernobili atomkatasztrófa óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezték.

Tiszai ciánszennyezés Fotó: Wikimedia

A kagylók, szitakötők, kérészek, rákok állománya 2002-re helyreállt, 3-4 év alatt pedig a vízi élővilág 95%-a újra megjelent az érintett folyókban, a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma azonban még tíz évvel a katasztrófa után is magas értékeket mutatott.

Neked ajánljuk
Komoly gondokat okoz a belvíz Helyreállítják a hazai védműveket Brutális búvárélmény Balin A nemzeti parkokban ugyanolyan nagy az ózonszennyezettség, mint a városokban Az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Google összefog a bolygó megmentéséért
Tovább a forrásra: hirado.hu
Vissza
Hírfolyam