2019. május 25., Orbán
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Emberi felelőtlenség miatt van vízválság Afrikában?

Afrikának már régóta problémát okoz a városi vízellátás és a szennyvízkezelés biztosítása. Ahogy a kontinens népessége felduzzadt az 1960-ban mért mintegy 285 millióról a mostani csaknem 1,3 milliárdra, és az urbanizáció folyamata előrehaladt, ez a kihívás egyre súlyosabbá vált. A helyzet pedig tovább fog súlyosbodni: 2050-re a kontinens népessége várhatóan meghaladja a 2,5 milliárdot, a városi környezetben élők aránya pedig 55 százalék lesz.

Az afrikai országokat érő kihívás talán nem egyedi, ám bizonyos értelemben eddig példa nélküli. A nyugati országokban az urbanizáció jóval hosszabb idő alatt zajlott le, és egy olyan helyzetben, amikor a gazdaság folyamatosan javult. Az ivó- és szennyvízkezelés hatékonyan működő rendszereinek kiépítéséhez a városok megfelelő beruházási forrásokkal és szaktudással rendelkeztek.

A Third World Centre for Water Management számításai szerint Afrika népességének csupán mintegy 10-12 százaléka fér hozzá megfelelő háztartási és ipari szennyvízkezelési megoldásokhoz.

Miután az afrikai városok vízszükségletének fedezéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése alkalmasint két-három évtizedet vesz igénybe, döntő fontosságú a kormányok folyamatos elkötelezettsége a kérdés iránt. Ebből a szempontból a szennyvízkezelés terén környezetbarátabb rendszereket kell kidolgozni, illetve a városközpontok körüli, már súlyosan szennyezett vizek megtisztítása is kiemelten fontos.

Katasztrofális a vízminőség Afrikában Fotó: Mxpixel

Egy ilyen törekvésnek a vízminőség értékelése szempontjából egy átfogó megközelítésen kell alapulnia, amely lefedi a szennyező anyagok széles spektrumát, vagyis jóval többet a jelenlegi 10-40 szennyező anyagnál, amelyeket a legtöbb afrikai város vízműve monitoroz. Emellett arra is szükség van, hogy az új szennyező anyagokat azonnal listázzák. (Szingapúr például 336 vízminőségi paramétert ellenőriz a vízbiztonság garantálása érdekében.) Emiatt Afrikának megfelelő szaktudásra, finanszírozási forrásokra és fejlett laboratóriumokra van szüksége, de a kontinensen mindegyikből hiány mutatkozik.

A víz mindennél értékesebb  Fotó:Maxpixel

A finanszírozása azonban nem megy egyszerűen. A víz társadalmi, szociális értéke – beleértve azt is, hogy sok afrikai vallásban a víz központi szerepet játszik – már régóta korlátozza a kormányok azon képességét, hogy életképes finanszírozási modelleket teremtsenek a vízművek terén.

Bár a különböző államok gyakran kereskednek olyan természeti kincsekkel, mint a kőolaj, a földgáz, a különböző ásványok, a fa és egyéb mezőgazdasági termékek, a világon egyetlenegy ország sem értékesíti vizét egy másik országnak.

Kanada csak azután hagyta jóvá az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA), hogy a parlamentje kimondta, a megállapodást nem alkalmazzák a természetes vizekre. Szövetségi államokon belül, mint India és Pakisztán, az egyes tagállamok még annak megfontolását is elutasítják, hogy vizet adjanak a szomszédjuknak.

Az egyes országok nem tesznek szert sok pénzre a vízből. Dél-Afrika 2001-ben bevezetett egy olyan intézkedést (Free Basic Water Policy), amely szerint minden háztartás, függetlenül a méretétől, ingyenesen kap havi hat kiloliter (1585 gallon) vizet. Mondhatnánk azt, hogy ez azért van, mert a víz szükséges az életben maradáshoz. Az élelemmel azonban ugyanez a helyzet. Továbbá, miközben mind a víz, mind az élelem a dél-afrikai alkotmányban garantálva van, csak a vizet nyújtják ingyen.

 

Dél-Afrika esete nem is egyedi. Világszerte a legtöbb városban a vízszolgáltatás ingyenes, vagy az ára számottevően támogatott. Szingapúrban a víz ára 2000 és 2016 között nem emelkedett, s Hongkongban sem változtak az árak 1996 óta, miközben minden más termék ára nőtt. Noha a víznek nyilvánvalóan nem kellene drága luxuscikknek lennie, a kormányok hozzáállása, hogy nem kérnek érte megfelelő árat, aláássa azt a finanszírozási képességüket, hogy beruházásokat tudjanak végrehajtani a vízműveknél, ideértve a megfelelő minőségű szennyvízkezelést is.

Mikor Fokvárosban majd leállítják a vízszolgáltatást a víztározók veszélyesen alacsony szintje miatt – amire feltehetően július 9-én kerül sor –, a város lakóinak sorba kell állniuk vízért a település kétszáz vízgyűjtő pontjának egyikénél, hogy hazavihessék a napi 25 literben maximált fejadagnyi vízmennyiséget. Ez a helyzet a szegény és amúgy is kiszolgáltatott embereknek okoz majd problémát.

A vízgazdálkodás szörnyű állapota a fő oka a vízszolgáltatás leállításának. (A dél-afrikai városokban a víz 36 százalékát pazarolják el szivárgás miatt, vagy azért, mert nem fizetnek érte, szemben a Tokióban mért 3,7, illetve a Phnompenben mért 8 százalékos értékkel.)

A megoldások már évtizedek óta jól ismertek, és a szükséges technológia, szakértelem, sőt még a források is elérhetők. Ami hiányzik, az a politikai akarat, a közvélemény tartós nyomása és a média téma iránti folyamatos érdeklődése. Fokváros válságának egyfajta ébresztőnek kellene lennie Afrika minden része számára. 

  • A teljes cikket a Világgazdaságban lehet elolvasni. 
Neked ajánljuk
Már most 1,7 millió szomáliai éhezik az aszály miatt Vízhiány Ausztráliában Háromszorosára nőtt az elefántok száma Namíbiában az elmúlt évtizedekben Erkölcsi és jogi kötelezettség az éghajlatváltozás elleni küzdelem Hallottál már a környezetbarát kenderházról? (videó)
Tovább a forrásra: vg.hu
Vissza
Hírfolyam