2018. augusztus 15., Mária
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Emberi felelőtlenség miatt van vízválság Afrikában?

Afrikának már régóta problémát okoz a városi vízellátás és a szennyvízkezelés biztosítása. Ahogy a kontinens népessége felduzzadt az 1960-ban mért mintegy 285 millióról a mostani csaknem 1,3 milliárdra, és az urbanizáció folyamata előrehaladt, ez a kihívás egyre súlyosabbá vált. A helyzet pedig tovább fog súlyosbodni: 2050-re a kontinens népessége várhatóan meghaladja a 2,5 milliárdot, a városi környezetben élők aránya pedig 55 százalék lesz.

Az afrikai országokat érő kihívás talán nem egyedi, ám bizonyos értelemben eddig példa nélküli. A nyugati országokban az urbanizáció jóval hosszabb idő alatt zajlott le, és egy olyan helyzetben, amikor a gazdaság folyamatosan javult. Az ivó- és szennyvízkezelés hatékonyan működő rendszereinek kiépítéséhez a városok megfelelő beruházási forrásokkal és szaktudással rendelkeztek.

A Third World Centre for Water Management számításai szerint Afrika népességének csupán mintegy 10-12 százaléka fér hozzá megfelelő háztartási és ipari szennyvízkezelési megoldásokhoz.

Miután az afrikai városok vízszükségletének fedezéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése alkalmasint két-három évtizedet vesz igénybe, döntő fontosságú a kormányok folyamatos elkötelezettsége a kérdés iránt. Ebből a szempontból a szennyvízkezelés terén környezetbarátabb rendszereket kell kidolgozni, illetve a városközpontok körüli, már súlyosan szennyezett vizek megtisztítása is kiemelten fontos.

Katasztrofális a vízminőség Afrikában Fotó: Mxpixel

Egy ilyen törekvésnek a vízminőség értékelése szempontjából egy átfogó megközelítésen kell alapulnia, amely lefedi a szennyező anyagok széles spektrumát, vagyis jóval többet a jelenlegi 10-40 szennyező anyagnál, amelyeket a legtöbb afrikai város vízműve monitoroz. Emellett arra is szükség van, hogy az új szennyező anyagokat azonnal listázzák. (Szingapúr például 336 vízminőségi paramétert ellenőriz a vízbiztonság garantálása érdekében.) Emiatt Afrikának megfelelő szaktudásra, finanszírozási forrásokra és fejlett laboratóriumokra van szüksége, de a kontinensen mindegyikből hiány mutatkozik.

A víz mindennél értékesebb  Fotó:Maxpixel

A finanszírozása azonban nem megy egyszerűen. A víz társadalmi, szociális értéke – beleértve azt is, hogy sok afrikai vallásban a víz központi szerepet játszik – már régóta korlátozza a kormányok azon képességét, hogy életképes finanszírozási modelleket teremtsenek a vízművek terén.

Bár a különböző államok gyakran kereskednek olyan természeti kincsekkel, mint a kőolaj, a földgáz, a különböző ásványok, a fa és egyéb mezőgazdasági termékek, a világon egyetlenegy ország sem értékesíti vizét egy másik országnak.

Kanada csak azután hagyta jóvá az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA), hogy a parlamentje kimondta, a megállapodást nem alkalmazzák a természetes vizekre. Szövetségi államokon belül, mint India és Pakisztán, az egyes tagállamok még annak megfontolását is elutasítják, hogy vizet adjanak a szomszédjuknak.

Az egyes országok nem tesznek szert sok pénzre a vízből. Dél-Afrika 2001-ben bevezetett egy olyan intézkedést (Free Basic Water Policy), amely szerint minden háztartás, függetlenül a méretétől, ingyenesen kap havi hat kiloliter (1585 gallon) vizet. Mondhatnánk azt, hogy ez azért van, mert a víz szükséges az életben maradáshoz. Az élelemmel azonban ugyanez a helyzet. Továbbá, miközben mind a víz, mind az élelem a dél-afrikai alkotmányban garantálva van, csak a vizet nyújtják ingyen.

 

Dél-Afrika esete nem is egyedi. Világszerte a legtöbb városban a vízszolgáltatás ingyenes, vagy az ára számottevően támogatott. Szingapúrban a víz ára 2000 és 2016 között nem emelkedett, s Hongkongban sem változtak az árak 1996 óta, miközben minden más termék ára nőtt. Noha a víznek nyilvánvalóan nem kellene drága luxuscikknek lennie, a kormányok hozzáállása, hogy nem kérnek érte megfelelő árat, aláássa azt a finanszírozási képességüket, hogy beruházásokat tudjanak végrehajtani a vízműveknél, ideértve a megfelelő minőségű szennyvízkezelést is.

Mikor Fokvárosban majd leállítják a vízszolgáltatást a víztározók veszélyesen alacsony szintje miatt – amire feltehetően július 9-én kerül sor –, a város lakóinak sorba kell állniuk vízért a település kétszáz vízgyűjtő pontjának egyikénél, hogy hazavihessék a napi 25 literben maximált fejadagnyi vízmennyiséget. Ez a helyzet a szegény és amúgy is kiszolgáltatott embereknek okoz majd problémát.

A vízgazdálkodás szörnyű állapota a fő oka a vízszolgáltatás leállításának. (A dél-afrikai városokban a víz 36 százalékát pazarolják el szivárgás miatt, vagy azért, mert nem fizetnek érte, szemben a Tokióban mért 3,7, illetve a Phnompenben mért 8 százalékos értékkel.)

A megoldások már évtizedek óta jól ismertek, és a szükséges technológia, szakértelem, sőt még a források is elérhetők. Ami hiányzik, az a politikai akarat, a közvélemény tartós nyomása és a média téma iránti folyamatos érdeklődése. Fokváros válságának egyfajta ébresztőnek kellene lennie Afrika minden része számára. 

  • A teljes cikket a Világgazdaságban lehet elolvasni. 
Neked ajánljuk
Nigériában már harcolnak az ivóvízért Megállapodhat egymással Egyiptom és Etiópia a vitás vízerőműről Szép ballagási és anyák napi csokraink már Afrikából érkeznek Idén még zöldebb a Sziget Olcsóbbak lesznek az újrahasznosított PET-palackok Franciaországban
Tovább a forrásra: vg.hu
Vissza
Hírfolyam