2018. június 18., Arnold, Levente
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter Időjárás

Tudja-e, hogy hol esett utoljára 120 ezer éve eső?

Ha tartós szárazságról beszélünk, többnyire a forró és hatalmas észak-afrikai homoksivatag, a Szahara jut az eszünkbe. Pedig a Szahara valóságos oázisnak számít a Föld legkietlenebb vidékéhez, az Andok és a Csendes-óceán között elterülő Atacama-sivatag egyes területeihez képest.

A Csendes-óceán partvidékével párhuzamosan futó, észak–déli irányban hozzávetőleg 1000 kilométer hosszú, ám mindössze 160 kilométer széles Atacama sivatag nemcsak a dél-amerikai kontinens, hanem a Föld legszárazabb vidéke is egyben.

Az ötödik legnagyobb chilei városnál, az óceánparti Antofagostánál 3 mm az átlagos éves csapadékmennyiség, ám még

az Atacama e „termékenynek” számító részén is voltak olyan időszakok, amikor 40 évig egyetlen csepp eső sem hullott.

Az Atacama ötvenszer szárazabb, mint a hírhedt kaliforniai Halál-völgy Fotó: Wikimedia

A Baktérítő térségének leszálló légáramlatai nem szállítanak csapadékot, az Andok magasba emelkedő ormai pedig meggátolják a nedves óceáni légtömegek beáramlását. A tartós szárazság kialakulásában komoly szerepet játszik a dél-amerikai kontinens nyugati partvidéke mentén északnak tartó hideg Humboldt-áramlat is.

Az antarktiszi eredetű hűvös víztömeg miatt úgynevezett hideg felhőlencse alakul ki,

ami megakadályozza a felfelé irányuló levegőáramlást, és ezen keresztül a felhőképződést is. A szárazság olyan mértékű, hogy még 6800 méteres magasságban, bőven a hóhatáron túl sincsenek magashegységi gleccserek.

Az Atacama nemcsak nagyon száraz, hanem meglehetősen hűvös vidék is Fotó: NASA

A mamutok korában hullott itt utoljára kiadós eső

Az Atacama legszárazabb és legkietlenebb területei a sivatag északi részén találhatók. Itt  a geológiai kutatások szerint

az utolsó csapadékos periódus 120 ezer éve, még a pleisztocén kor utolsó nagy eljegesedése, a Würm-glaciális elejéről mutatható ki.

Ezt tanúsítják az egykori, esővíz által kivájt folyásmedrek és kisebb, sekély tómedencék. E múltbéli, viszonylag csapadékos periódus megszűnése óta gyakorlatilag töretlen és folyamatos a szárazság. Az egykori beszáradt tavak helyén sómedencék, úgynevezett salarok alakultak ki. 

Tovább a forrásra: origo.hu
Vissza
Hírfolyam
Ajánló
Dvořák: A vízimanó „Éghajlatbarát” megoldások a mezőgazdaságban „Lesz ez még így se” – gondolták, majd megalkották a jövő víztározóját „Találd meg, írd le és őrizd meg!” – pályázat a vizes élőhelyek világnapja alkalmából 12 millió hollandot veszélyeztet a tengerszint-emelkedés