2020. szeptember 28., Vencel
Gyengénlátóknak Nyomtatás E-mail Facebook Twitter RSS Időjárás

Hazánkat is elérte az Aral-tó pora

A koronavírus-járvány miatt március végén talán fel sem tűnt a levegőben szálló sivatagi homok, melyet a szél hozott a Kárpát-medencébe. Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint a hatalmas porfelhő az Aral-tó kiszáradt medréből érkezett. 

Rozsdás halászbárkák a semmi közepén, homokdűnék között. A látvány a Szovjetunió történetének egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófájáról tanúskodik, amit úgy is emlegetnek, hogy „Közép-Ázsia Csernobilja”.

Hatvan éve még bolygónk negyedik legnagyobb tava volt az Aral; vízfelülete nagyobb, mint fél Magyarország.

Oroszul, angolul, franciául, spanyolul máig „tenger” a neve, pedig azóta már jó­formán eltűnt a Föld színéről.

Fotó: Shutterstock

A múlt pora

A cári Oroszország a XIX. század derekán hódította meg a Turáni-alföldnek azt a vidékét, ahol az Aral-tó fekszik. Az új gyarmat sorsát meghatározta egy távoli konfliktus: az amerikai polgárháború. Rabszolgamunka híján ugyanis sok déli gyapotültetvény csődbe ment az Egyesült Államokban, Európában felszökött a textilipari nyersanyag ára. Az oroszok lecsaptak a lehetőségre, gyapotot kezdtek termeszteni a környező aszályos területeken. Öntözéshez az Aral-tavat tápláló két nagy folyó, a Szir-darja és az Amu-darja vizét használták.

Talán senki sem gondolta volna, hogy ennek végzetes következményei lesznek.

A bolsevikok hatalomra jutva belevágtak „a természet átalakításának” őrült projektjébe. Sok száz kilométeres öntözőcsatornát vágtak a Karakum-sivatagba. Még több „fehér aranyat” termeltek, a Szovjetunió a világ egyik vezető exportőre lett. Rizst, kukoricát, dinnyét és más haszonnövényeket is ültettek óriási területeken, egyre több öntözővizet tereltek el. 1960 táján még egyensúlyban volt a kényes ökoszisztéma, a lápvidékek, folyódelták, eldugott öblök élővilága. A vízben hemzsegtek a halak. Pedig a szerencsétlenség már ott ólálkodott.

Fotó: Shutterstock

Tasztubek városában 1967-ben vették észre, hogy a tó gyorsan apad, a part egyre távolodik a halászkikötőtől. 

Évente fél méterrel csökkent a vízszint. 1980 körül a nyári hónapokban már egyáltalán nem érkezett vízutánpótlás, egy csepp sem ért el a mederbe a két  dunányi hosszúságú folyamból. 

1987-ben az Aral két részre szakadt, északi felét Kazahsztán, a délit Üzbegisztán örökölte a Szovjetunió felbomlásakor.

Fotó: Shutterstock

Ahogy fogyott a víz, úgy emelkedett a sótartalma. Sok millió embert érintettek a brutális következmények. Aki tehette, menekült a katasztrófa sújtotta területről. 

Az életet adó vízzel együtt megszűnt a halpiacok nyüzsgése, elnéptelenedtek a kikötők, a városok. 

Tovatűnő remények

Az ezredforduló óta a kazah oldalon megcsillant a remény. Nemzetközi segítséggel nagyszabású rehabilitációs programokat indítottak, duzzasztógátat építettek. A vízszint emelkedni kezdett, a megmaradt néhány balatonnyi tóba halakat telepítettek. Az állomány gyarapszik, a vidék éledezik. Pár éve már a halászat is újrakezdődhetett. Aralszk városa 150 kilométeres távolságból lassanként megint vízközelbe kerül. Tavaly egy 57 tagú tudóscsoport részletes javaslatokat fogalmazott meg, hogyan tehetnék fenntarthatóvá a vízgazdálkodást – ennek megvalósításához azonban az érintett afgán, kirgiz, tádzsik és türkmén kormányok együttműködésére is szükség lesz. Az üzbég oldalon kilátástalannak tűnik a helyzet.

2014-re gyakorlatilag eltűnt a tó, egykori helye Aralkum-sivatagként szerepel az újabb térképeken.

Ha a megfeneklett, rozsdás hajóroncsok között a nagyapák mesélnek a régi időkről, unokáik hitetlenkedve hallgatják, hogy nem is oly rég, amerre a szem ellátott, víz volt a horizonton.

1960-ban az Aral-tó területe 68 000 km2 volt...

Üzenet a múltnak Fotó: Shutterstock
Neked ajánljuk
Egyre kevesebb víz van a magyar folyókban Pakisztánban mér két hete tombol az árvíz Drónra és okostraktorra vágynak a gazdák Nem elégségesek az unió klímavédelmi erőfeszítései? Távoli példa bizonyítja: egy jól megtervezett otthon a természettel és a lakók igényeivel is összhangban lehet
Tovább a forrásra: nepszava.hu
Vissza
Hírfolyam