A fenékhálós halászat annyi szén-dioxidot juttat a levegőbe, mint a repülők
Először vizsgálták kutatók, hogy az óceánok fenekét halászhálóval végigsöprő halászat milyen hatással van a klímára. Ez a halászati módszer évente átlagosan egy gigatonna karbonkibocsátással jár – írta az MTI egy a Nature-ben publikált tanulmány alapján.
Ma mindössze az óceánok 7 százaléka védett tengeri terület, ebből kevesebb mint 3 százalék tartozik halászati, bányászati és más élőhelypusztító tevékenységet tiltó vagy korlátozó rendelkezés hatálya alá.
A Nature folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Enric Sala, a National Geographic Society tudósa kiemelte, hogy az óceánok élővilága a túlhalászat, a klímaváltozás és az élőhelyek károsodása miatt hanyatlik világszerte. Az emberiségnek és a gazdaságnak is hasznára lenne, ha az óceánok egészségesebbé válnának.
Ezt gyorsan elérhetnénk, ha 2030-ig az óceáni védett területek arányát legalább 30 százalékra növelnénk.
A tanulmány társszerzője, Trisha Atwood, a Utahi Állami Egyetem kutatója szerint a fenékhálós halászat kiszabadítja a tengerfenékben elraktározódott szén egy részét, amelyet aztán a mikrobák szén-dioxiddá alakítanak.
A legnagyobb kibocsátók közé tartozik az összes tengerfenéki halászat okozta kibocsátás háromnegyedéért felelős Kína, továbbá Oroszország, Olaszország, Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Norvégia, Horvátország és Spanyolország.
Tehát ha a Dél- és Kelet-kínai-tenger, a Jeges-tenger és az Adria nagyobb védettséget élvezne, az máris csökkentené a karbonkibocsátást, és növelné a biodiverzitást.
A vonóhálós halászat visszaszorításával történő kibocsátáscsökkentést
szén-dioxid-kreditekkel lehetne kompenzálni – írták a kutatók. A tanulmányon 26 tudós és környezetvédő dolgozott.
